Unalmas autók

  Apró másfél éves kihagyás után új poszt érkezik, melyben egy felénk ismeretlen, de szülőhelyén, Amerikában is gyakorlatilag kihalt típusról lesz szó.

  A ’70-es évek végére nyilvánvalóvá vált a General Motors számára hogy az anakronisztikus, hátsókerék-hajtású platformra nem lehet olyan kompakt autókat építeni, ami versenyre tud kelni a piacon egyre jelentősebb konkurenciává váló német és japán importokkal. A GM 1980-ban mutatta be az új, Amerikában úttörő, X-body platformjára épülő elsőkerék-hajtású modellcsaládot. Négy típus osztozott az alvázon, a Chevrolet Citation, a Pontiac Phoenix, az Oldsmobile Omega és a Buick Skylark. Az új típuscsalád gazdaságilag sikeres volt, ám hamar kijöttek a minőségi problémák, és több visszahívás is sújtotta a típuscsaládot.

  Tanulva a hibából a következő generációhoz új padlólemezt terveztek az Oldsmobile mérnökei, ez lett az N-body. Az új kompakt típusokat az 1985-ös modellévre mutatták be. A Phoenix és az Omega gyártását le is állították 1984 végén. A Buick más megoldást választott, a Skylark négyajtós változatát még gyártásban tartotta és mellé bemutatta az új padlólemezre érkező Skylark kétajtós változatát Somerset Regal néven. Ékes bizonyítéka a GM döntéshozóinak határtalan fantáziájára az elnevezést a 80-as évek elején már használták egyszer, a Regal egy különleges kiadásához, ezúttal csak felcserélték a nevek sorrendjét. Ez már valami!

  A Somerset nem mutatott lényeges különbséget testvéreihez az Oldsmobile Calais-hez és a Pontiac Grand Am-hez képest, orrmotor keresztben, elsőkerék-hajtás. Két féle motorral lehetett megrendelni az autót, alapból a 2,5 literes Iron Duke soros négyhengeres járt hozzá 93 lóerővel és 182 Nm-es nyomatékkal. Extraként lehetett még rendelni egy ’85-re újonnan kifejlesztett 3 literes multi-point benzin befecskendezéses V6-ossal ami 127 lóerőt és 203 newtonmétert teljesített. Sebességváltók terén is kettőn állt a vásár, alapból egy 5 sebességes kézi járt vagy 395$ felárért lehetett rendelni egy 3 sebességes automatát. 

  Bár mechanikailag nem volt különbség a különböző divíziók típusai között az utasteret egyedire tervezték meg, mind közül a Buick megoldása volt a legigényesebb és egyben a legrendhagyóbb is. A műszerfalon az összes információ digitálisan volt megjelenítve, ami nem a legmegbízhatóbb  megoldás de a ’80-as években komoly presztízs értéke volt. Még érdekesebben oldották meg a rádió elhelyezését. A középkonzol tetejére biggyesztettek egy digitális kijelzővel szerelt Delco egységet. Az érdekes megoldás eredménye az lett, hogy a gyári rádiót utólagosan kicserélni másra igen nagy szívással járt volna. 

 
 1986-ban bemutatták az új N-body Skylarkot négy ajtóval, és ugyanebben az évben elhagyták a Somerset mögül a Regal nevet. A kínálat három felszereltségből állt Custom az alap, Limited a luxus változat volt, valamint megjelent a T-type, ami a sportos felszereltséget jelölte. Utóbbit csak a 3 literes V6-ossal árulták, valamint- ellentmondva a sportos autóról alkotott európai elképzeléseinknek- csak a 3 sebességes GM Turbo Hydramatic automata váltóval lehetett rendelni, a futóműt feszesebbre hangolták, a kormányzást pedig közvetlenebbé tették.

  1987-ben az addigi T-type megszűnt és Touring csomag néven futott tovább a sportos változat amelyet immáron 4 hengeres motorral és kézi váltóval is meg lehetett rendelni. A Somerset gyártását az 1988-as modellévre befejezték, amikor a Skylark megkapta az első modellfrissítését, innentől az addig önálló kétajtós
változat szintén Skylark néven futott tovább.  

  Érdemes megemlíteni hogy 1985-ös szezonban a Trans Am versenysorozatban a Buick egy Somersettel nevezett, aminek bár nem sok köze volt az utcai változatokhoz- egy V8-as motor hajtotta-, de a Mercury Caprik által uralt mezőnyben két első helyet sikerült megszereznie.