A Chrysler 160/180 egy felső-közép kategóriájú szedán volt, amit a Chrysler Europe gyártott. Ez volt az első teljesen új modell abban a programban, amivel a Chrysler a Fordhoz és a GM-hez hasonlóan be akart törni az európai piacra.
A Chrysler 1958-ban kezdte az európai terjeszkedést amikor a Fordtól 15%-os részesedést megvett a Simca autógyárból, ez 1963-ra 64% lett, végül 1970-ben már több mint 99%-os volt a tulajdonrésze. Ebből következik, hogy a Simca megszűnt önálló autógyár lenni és továbbiakban Chrysler France néven működött tovább, ennek ellenére a Simca név még használatban maradt.
Az angol Rootes Group ami a Humber, Hillman, Singer és Sunbeam személyautó gyárakat tömörítette, a 60-as években komoly anyagi nehézségekkel küzdött és a nagy reménység, a Hillman Imp eladásai sem voltak olyanok hogy javítsanak a helyzeten. A Chrysler 1967-ben vette meg a céget. Így jött létre a Chrysler Europe ami az angol Rootes csoportot, a francia Simcát és a spanyol Barreirost foglalta magába.
Abban az időben a franciák legnagyobb modellje az 1301/1501-es típusok voltak, az angolok pedig ’67-ben álltak le a nagy Humber Hawk gyártásával. Mindkét cég ekkor már elkezdte egy nagyobb típus fejlesztését, a Rootsnál C típus, a Simcánál 929-es néven. A Chrysler vezetése nem tartotta üdvözítőnek, hogy a két gyár külön fejlesszen egymásnak konkurens típust így a projektet összevonták. A fejlesztés az angoloknál folyt azzal a tervvel, hogy két változat fog születni, egy Angliának és egy Franciaországnak. Ezen belül az angol piacra három változat készült volna. Az alapverzió Hillman néven egy sportos kétliteres kupé Sunbeam márkanéven, és a csúcsváltozat Humber Hawk-ként. A motort is az angolok fejlesztették. Két változat készült egy 2 és egy 2.5 literes, mindkettő V6-os 60°-os hengerszöggel.
Simca 929
1970 elején a Chrysler Europe úgy döntött, hogy az addigi elképzelésekkel szakítva mindössze egy -Franciaországban gyártott- típus fog készülni az európai piacra. Az addigi angol terveket módosították és az autó elejét és belsejét a Simcánál tervezték. Ennél is feleslegesebb és nehezebben indokolható húzás volt, hogy a V6-os motor fejlesztését leállították és a helyére egy Simca négyhengerest építettek. Ekkora már a fejlesztésre szánt 38 millió Fontból 31-et elköltöttek, több prototípust is teszteltek és a motorok simán, gazdaságosan működtek.
A Chrysler 160, 160 GT és
A 160 GT és a 180 közös motoron osztozott (a 160 GT valójában egy szegényebb felszereltségű 180 volt). Ennek hengerűrtartalma 1812cm3, teljesítménye 97 Le, nyomatéka pedig 144 Nm. A maximális sebesség
Angliában a típus a következő évben mutatkozott be kizárólag a 180-as változatban. 1972-ben extra krómdíszítést kapott az oldalára és a sárhányók köré valamint a nagyobb motor teljesítménye 100 lóerőre nőtt.
1973-ban érkezett az új modell, a Chrysler
Látva a mérsékelt piaci sikert a Chrysler a gyártást Poissy-ból, Spanyolországba, az ott működő Barreiros gyárba helyezte át. Ezen túl a teljes európai piacra ott folyt a termelés. Kizárólag a Spanyolországban megjelent a választható 2 literes dízelmotor.
1977 volt a „nagy” változások időszaka. Az autókat ezentúl Chrysler-Simca márkanév alatt forgalmazták és átalakult a típusmegjelölés is. A 160-ból 1609-es, a 180-ból és a 2 Litre-ből pedig 1610 lett. A névváltozással együtt az 1.6-os motor teljesítménye 90 Le-re, nyomatéka 129 Nm-re nőtt. Az átnevezés hasonló szisztémát követett mint a Simca 1307/1308-as sorozatnál. Az első két számjegy a legkisebb választható motor méretére utalt (jelen esetben 1.6-os), a második két szám pedig a motor teljesítményére érvényes, francia adózási besorolást jelentette.
A Chrysler a 70-es évekre a sikertelen európai és amerikai modellpolitikájának hála, elég komoly anyagi gondokkal küzdött és minél hamarabb meg akart szabadulni a veszteséget termelő európai részlegtől. A francia kormánynak nem tetszett volna ha a Simcát esetleg egy külföldi cég vegszi meg. A franciák közül a Renault kiesett, mivel az nemrég lépett szövetségre az amerikai AMC-vel, így maradt a Peugeot. 1978. május 10.-én írtak alá a megállapodást mely szerint a Chrysler minden európai érdekeltsége és adóssága átszáll a Peugeot-ra. Az ár nem kevesebb mint 1 dollár volt. 1979-ben a Chrysler Europe nevet Talbot Group-ra változtatták. 1980. január 1.-től az autók Talbot-Simca néven készültek. A típus hosszú és boldogtalan élete 1981 tavaszán véget ért, amikor utódja a Talbot Tagora megjelent.
Tíz éves, sikertelen pályafutása alatt a Chrysler semmit nem tett hogy népszerűvé tegye a típust. Egy komolyabb változtatást sem hajtottak végre rajta, amikor 1975-ben megjelent a Simca 1307 számos olyan felszerelést kapott amit, az elvileg magasabbra pozícionált, 180-ba nem szereltek be. Bukásához hozzájárult az elhibázott pozicionálása. Felső kategóriás autónak szánták, olyan konkurensekkel mint az Opel Commodore, Ford Granada, vagy az Audi 100, de ezekhez képest kicsi volt ráadásul nem kínálták 6 hengeres motorral. A hazai piacokon sem számíthatott igazi sikerre mert se nem Francia nem volt, se nem Brit. Egyedül Spanyolországban tudott népszerűségre szert tenni, főleg a taxisok körében, kedvező árának, kényelmének és nem kis valószínűséggel a dízelmotornak köszönhetően.
